Bemutatkozás

Fazekas Valéria

Veszprémben születtem, végzettségem kereskedelmi üzemgazdász. Az iskolában a kosárlabda volt a hobbim, a rajzolás, vagy festés soha nem vonzott. Képtelen voltam nyugodtan elülni bárhol. Kereskedelmi főiskolát végeztem, de 46 évesen közigazgatási munkaterületre váltottam és onnan is mentem nyugdíjba. A kreativitásomat néha meg tudtam élni a munkámban, de nem mertem/tudtam tovább lépni...

Munkahelyeim

Kereskedelemben 28 év: Veszprém, Székesfehérvár a könyvesbolti eladótól az áruházvezetőig (közgazdász, pénzügyi előadó, árelőadó, áruházi osztályvezető, boltcsoportvezető, kereskedelmi és közgazdasági osztályvezető, stb.)

Közigazgatásban 13 év: Vezető főtanácsosként mentem nyugdíjba a Polgármesteri Hivataltól, pontosabban az okmányirodából 2011-ben. Utána ingatlanközvetítő és értékbecslő képesítést szereztem, és hetedik éve tanulok még asztrológiát.

A festés és én

Miért is kezdtem festeni? Édesanyám lánykorában nagyon szép tájképeket festett, de miután férjhez ment abbahagyta. A képei viszont megmaradtak a szobák falain. Nyugdíjasként, anyám halála után merült fel bennem a gondolat: meg kellene nézni nem örököltem-e anyámtól némi tehetséget a festéshez.

Egy másik, eddig ismeretlen világot fedeztem fel a festés által. Vannak pillanatok, percek, vagy órák, amikor festek, számomra megszűnik a külvilág, valamiféle transzállapotba kerülök. Talán ezért is csodálkozom rá többször a képeimre: valóban én festettem? Nekem örömet és feltöltődést jelent, az már csak ráadás, ha másoknak is tetszik. Örülök, hogy egyre több barátom, családtagom "fogadná örökbe" valamelyik képem.

Néhány éve bérelek egy helyet, ahol festhetek akár minden nap egy napsütéses helyen. Egyre többet "dolgoztam" és kezdtem magammal egyre kritikusabb lenni. Sokkal több hibát vettem észre a képeimen, hiányoztak az alapok, világossá vált számomra, hogy a tanulást nem lehet kihagyni, ha az ember fejlődni akar akár magához képest. Kevés lett nekem a kéthetente festés, sok kérdésre nem tudtam a választ. Könyveket vettem, videókat néztem és elkezdtem rajzolni tanulni. Minden tanulás arra ébresztett rá mennyi mindent nem tudok még, de azt gondolom mindenki kezdte valahol.

Tudom, hogy kicsit későn kezdtem ezzel a különleges világgal ismerkedni, ahol - az alkotás örömén túl - sok értékes embert is találtam. Bízom abban, hogy velük együtt még sok évig tanulhatok és festhetek egyre jobb képeket.

Számomra fontos az életben a történések érzelmi megélése, a harmónia, a színek és a természet csodáinak megörökítése fotón, képen, üvegen, bármilyen eszközön.

Cikkek